A talajmegőrzés elősegíti a talaj védelmét, megakadályozza az eróziót és megőrzi a talaj tápanyagjait a mezőgazdaságban használt földterületen. A talajmegőrzési technikák is segítik annak minimalizálását, amelyet a fejlesztés a környező nyílt terekre okozhat.
jóváírás: Pgiam / E + / GettyImages4 A talajmegőrzés típusaiMiért talajvédelem?
A jó talajmegőrzés segíti a tápanyagok visszajutását a talajba. Sokféle védelmi gyakorlat segíthet elkerülni a talaj károsodását, sőt segíthet a gazdaságoknak is a virágzó ökoszisztéma részévé válni. A talajmegőrzés a talajt élő ökoszisztémaként kezeli.
Az ökoszisztéma lakosai mind szerepet játszanak a talaj termékeny és egészséges megőrzésében azáltal, hogy lebontják a szerves anyagokat, tápanyagokat szabadítanak fel, és elősegítik a jó levegő és víz áramlását a talajban.
Ez megtörténik a jó talajmegőrzési technikákkal, mint például a művelés nélküli gazdálkodás és a vetésforgó. Ezek a helyes megőrzési gyakorlat meghatározásának részét képezik.
Nem-mezőgazdasági
A talajvédő szakemberek javasolják a talajmegőrzés vagy talajművelés nélküli művelést. A termőföld megművelése minden egyes növény után zavarja a talajt és csökkenti a talaj vízmegtartó képességét. A művelés nélküli gazdálkodás azt jelenti, hogy a talajt egyedül hagyják, és az utolsó termény fennmaradó része bomlik a talajba.
Ez lehetővé teszi az elhalt növényi anyagok bomlását és energiát szolgáltat a talaj számára. A talajban élnek olyan szervezetek, amelyekben élelemhez és energiához szükség van halott növényi és állati anyagokra, és a talajművelés elősegíti a talaj rendszeres feltöltését.
A nem megművelt mezők számos hasznos szervezetet megtartanak, például a földigilisztákat és másokat, amelyek segítenek a talaj táplálásában. A mező kevésbé valószínű, hogy elpárolog a vízben, segítve ezzel a víz jobb megtartását. Ez a módszer olcsóbb és hatékonyabb.
Vetés és takarmánynövények
A kukorica termesztése évről évre ugyanabban a mezőben elősegíti az alapvető tápanyagok talajjának kimerülését. Bármely növény elforgatása azt jelenti, hogy a mezőt kisebb valószínűséggel érinti betegség, mivel a kórokozók és az azokat okozó gyomok nem halmozódnak fel.
A fogékony növények váltakozásával rugalmas növényekkel lehet a legjobb eredményt elérni. A különböző tápanyagokat igénylő növények termesztése megakadályozza a mezők fölösleges tápanyagok felhalmozódását. Ez nemcsak a talaj egészségesebbé tételét, hanem a terméshozam és a profit növelését is segíti. A hüvelyeseket, mint például a lóhere és az lucerna, gyakran használják természetes módon a talaj megtermékenyítéséhez és tápanyagok hozzáadásához.
Még a kukorica és a szójabab között elforgatott mezőnek is csak körülbelül a fele éve van gyökere. A talajminőség javul, ha egy takarmánynövényt egy olyan mezőre ültetnek, amikor azt nem használják. Néhány általános takarmánynövény az édes lóhere, lucerna, rozs és az őszi búza. Meredek lejtők, patakok és folyópartok mentén ültetve ezek a takarmánynövények elősegítik a nagy erózió elleni küzdelmet, megtartják a talajt a mezőkön, és nem öblítik le a vízi utakba.
Kontúrgazdálkodás hegyoldalon
Ha domboldalon gazdálkodnak, a gazdálkodók a kontúr mentén végezzenek és ültessenek, ahelyett, hogy hagyják, hogy a talaj lefolyjon a domboldalról. A barázdák és a növénysorok megakadályozzák, hogy az esővíz lemossa a talajt a dombról az alsóbb fekvésű területekre, és segíti a talaj egészségességét a jövőbeni növények számára.
Széldzsebek és patakpufferek
A szél a talajt lefújhatja a mezőktől, különösen a frissen ültetett mezőktől és a csupasz patak partjaitól. Ennek megakadályozása érdekében sok mezőgazdasági termelő fasorokat ültet, hogy a szél ne károsítsa a talajt. A fa gyökerei szintén segítik a talaj helyben tartását.
A patak vagy a folyópart mentén ültetett növényzet segít megtartani a talajt a helyén, és megakadályozza, hogy lefolyjon a mezőktől a folyókba. Amikor a talaj vízfolyásokba kerül, akkor nemcsak tápláló felső talajt hordoz le, hanem kimeríti az adott vízi élő organizmusokat is.
A pufferek, akár patak, akár szélfúvók, elősegítik a vadon élő állatok élőhelyének biztosítását a kis állatok, madarak és rovarok számára. Az erdősített patakpufferok árnyékolhatják a vízi utat, és barátságosabbá teszik a pisztráng, a rákok és más törékeny vízi élővilág számára, például a kis patakú gerinctelenek számára.
