A klór a periódusos rendszer 17. eleme. Tiszta állapotában szobahőmérsékleten gáz, erősen reaktív, ennélfogva nagyon mérgező nagy koncentrációkban. Kálium-bromiddal kombinálva oxidál és brómot és kálium-kloridot eredményez.
A klórt gyakran használják az uszodavíz fertőtlenítésére.Típusai
A tiszta klór (Cl2) és a kálium-bromid (KBr) közötti reakció oxidációs-redukciós reakció, azaz egy olyan reakció, amelyben az elektronok átadódnak, vagy a reakció résztvevőinek oxidációs száma megváltozik. Tiszta formájában egy elem oxidációs száma mindig 0, tehát a klór a reakciót oxidációs számmal 0-val indítja. A bromid-ion viszont káliumból elektronot vesz fel, és így negatív 1 töltésű, tehát oxidációs száma a reakció kezdetén -1.
Funkció
A klór inkább elektronegatív, mint a bróm, ami azt jelenti, hogy nagyobb affinitással rendelkezik az elektronok iránt, így képes ellopni egy elektront kevésbé szerencsés szomszédjából, vagy oxidálni. Egy olyan klór, amely elektronot nyert, negatív 1 töltésű és oxidációs száma -1, tehát redukálódott vagy elektronokat nyert. A bróm viszont elvesztette az elektronot vagy oxidálódott, így az oxidációs száma 0. A vegyület egy másik brómatommal Br2 vagy brómgáz képződéséhez kapcsolódik.
Jelentőség
A klór és a bróm egyaránt halogénatom, a periódusos rendszer 17. csoportjába tartozó elemek. Általános szabály, hogy mindegyik halogén oxidálhatja az alatta lévő halogéneket a csoportban. A klór például oxidálhatja a brómot vagy a jódot, amelyek mindkettő a csoport alatt van, míg a bróm csak a jódot oxidálhatja.
